„Égi Királyság” Afrikában

A Lesothoi Királyság múltja, jelene és jövője

 

Bevezetés

 

Lesotho 2020-ra „stabil demokrácia, egységes és virágzó nemzet” kíván lenni, amely „saját magával és szomszédaival is békében él” és munkaereje „egészséges és fejlett, gazdasága pedig erős, egy jól menedzselt környezetben és fejlett technológiai háttérrel”. Legalábbis ezt tartalmazza a “Vízió 2020” kormányzati dokumentum (National Vision Document – Vision 2020) politikai üzenete. Lesotho számára függetlenné válása óta tulajdonképpen ez az eddigi legnagyobb kihívás: a társadalmi konszenzus kiváltása és megteremtése, valamint a népesség gazdasági és társadalmi élete feletti autoritás és befolyás visszaszerzése. Ezek egyelőre csak távoli célok, megvalósításuk nem lehetséges a ráutaltság és függőség radikális csökkentése és a saját gazdasági vérkeringés beindítása nélkül.

Földrajzi adottságainak, elsősorban „elszigeteltségének” köszönhetően a Lesothoi Királyságot elkerülték az afrikai országok többségét nyomorba döntő háborúk, faji, törzsi tisztogatások és az állandó politikai instabilitás. Bár területét teljesen körülfogja a Dél-Afrikai Köztársaság, a határokat jelző magas hegyláncok a mai napig is védettséget biztosítanak számára.

Lesothoban mindenhol az ősi kultúra és a gyors modernizáció keveréke érhető tetten. A Dél-Afrikából átutazó vagy légi utón érkező turista örömmel tapasztalja, hogy az országban kellemes légkör uralkodik, sok a látnivaló és a különböző ízlésű emberek számára számos szórakozási és pihenési lehetőség adódik.


Lesothoról nem sokan tudják Magyarországon - és máshol sem - hogy hol is található pontosan. A magas hegycsúcsai miatt „Afrika Svájcának”, „Afrika Égi Királyságának”, vagy a „Felhők Birodalmának” is nevezett kicsiny, törpe monarchia (afrikai viszonylatban) a kontinens déli csücskén, teljes mértékben a Dél-Afrikai Köztársaság területébe beágyazva található. Keleten KwaZulu-Natal, délen Eastern Cape, északon és nyugaton pedig Free State határolja. A Belgium vagy az amerikai Minnesota államéhoz hasonló méretű országnak a lakossága is kevés, nem éri el a kétmillió főt.

Az ország hivatalos megnevezése: Lesothoi Királyság, szeszoto nyelven 'Muso Oa Lesotho. A Lesotho név lefordítva nagyjából annyit jelent: „a szeszoto nyelvet beszélő emberek földje”. Korábban, önállóvá válásáig, Baszutóföldnek hívták az országot. Lesotho – több más afrikai országhoz hasonlóan – tagja a brit Nemzetközösségnek. A királyság fővárosa Maseru, államformája alkotmányos monarchia.

Népességi adatok és oktatás

 

A lakosság mintegy 1,87 millió fő. Az országban található népcsoportok: szoto 85% (legnépesebb alcsoportja a kvena), natali (északi) ngunik és a fokföldi (déli) ngunik (tembuk) 14%, illetve ázsiaiak, európaiak és mások mintegy 1%.

Fő vallás a keresztény, mintegy 75 %-a a lakosságnak (római katolikus (39%) és protestáns (36%)), míg a törzsi vallások aránya 25%. Az ország hivatalos nyelve szeszoto (déli szoto), ami a bantu nyelvek családjába tartozó önálló nyelv. Emellett használják az angolt, a zulut és a xhosa-t, de beszélik a ndebele és szvázi nyelveket is. A lakosságról elmondható, hogy művelt, oktatott és képzett. Az írástudás itt a legmagasabb Afrikában, a nőknél közel 88 %-os, a férfiaknál pedig 74 % körüli. Az ország önálló egyetemi kampusszal „National University of Lesotho” rendelkezik, ami a Roma nevű városban van, mely nemcsak Afrikában elismert, hanem egyes tanszékei nemzetközi szinten is. Annak köszönhetően, hogy a XIX. században érkezett keresztény misszionáriusok sok iskolát alapítottak, valamint Lesotho valamikor brit protektorátus volt, a kötelező tantárgyak közé tartozott az angol nyelv is, így a lakosság többsége ma is jól beszél angolul.

Az alapfokú oktatás (primary school) 2000 óta ingyenes a „Standard One” állami oktatási nevű program keretében. A női lakosság 89%-a, a férfi lakosság 83%-a jár alapiskolába. A lakosság mindössze 18-27 százaléka jár magasabb iskolába (secondary school), köszönhetően annak, hogy ez az iskolafajta már tandíjas.

Az alap és másodfokú oktatás az ország egész területén elérhető, Maseruban több nemzetközi iskola is található. Kozmopolita országként Lesothoban a világ minden tájáról élnek gyermekek, akik Maseruban részesülhetnek középiskolai képzésben, egészen a saját hazájukba való visszatérésig, felsőoktatásuk megkezdéséig. Az oktatás nyelve alapfokon a szeszoto, de felsőbb osztályokban és középiskolákban már angolul tanítanak. Ellentétben több fejlődő országgal, az oktatásban részt vevő nők száma jóval meghaladja a férfiakét. Az elmúlt években jelentős fejlődés ment végbe újabb középiskolák megnyitásával, szakképzési lehetőségek kiszélesítésével, illetve könyvtárak, műhelyek felszerelésének bővítésével. Az iskolák, laboratóriumok és forrásközpontok építése és felszerelése ma is zajlik az egész országban. A lesothoi középiskolai oktatás célja alapfokú szakképzések nyújtása a képzett munkaerő termelékenységének növelésére. A népesség növekedése napjainkra abbamaradt, az átlagéletkor 33 év. A munkanélküliek aránya magas, legalább 40%, de sokan háztáji gazdálkodás kereti között önellátóak.

A királyság lakossága szegény, de nem elhagyatottak, és nem is engedik el magukat. Megtermelik azt, amire szükségük van. A lesothoi ember, azaz a baszuto híres arról, hogy aktív, dolgos életet folyat.

HIV/AIDS fertőzöttség a királyságban

Az AIDS-el kapcsolatos félelmek nem alaptalanok: Lesothoban az AIDS betegek aránya például 2006-ban 32 % körüli volt kormánytisztviselők szerint. Lesotho és a szomszédos országok lakosságára nézve kétségkívül a HIV-vírus terjedése és az AIDS fertőzés jelenti ma a legnagyobb veszélyt, és egyben a legnagyobb kihívást. Mivel kis területű és kis lakosságú államok, ezért sokkal érzékenyebbek is minden demográfiai ingadozásra. A szub-szaharai afrikai régióban a vírus az elmúlt három évtized folyamán több nagy hullámban söpört végig, négygenerációnyi népességet érintve. A felnőtt halandóság tekintetében Lesotho az afrikai államok között Szváziföld mögött áll az élen, a születéskor várható élettartamot nézve sereghajtó. Az éves népességnövekedés tekintetében a 0,08%-al a sor végén áll. Mindezek eredményeként a nem hivatalos átlagéletkor maximum 30 év körül lehet. Ráadásul a betegség ebben az országban nemcsak egészségügyi probléma, hanem társadalmi is. Akiről kitudódik, hogy fertőzött, attól a közössége tagjai elszigetelődnek. Az egyház véleménye bármiféle védekezéssel kapcsolatban pedig szintén hozzájárul a vírus gyors terjedéséhez a túlnyomóan római katolikus lakosság körében. Jelenleg két olyan magyarországi szervezet is van, akik az AIDS kutatásban, illetve gyógyszerellátásban látnak lehetőséget és javasolnak megoldást. Ezekért a tényekért elsősorban az ország felnőtt lakosságának napi ingázására épülő gazdasági szerkezete, a határok teljes mértékű átjárhatósága, a gyakran ellenőrizetlen migráció, a dél-afrikai „bányász-kultúra”, a prostitúció, mint informális „gazdasági tevékenység”, valamint a megfelelő kormányzati válaszok hiánya tehető felelőssé. Megjegyzendő, hogy az első regisztrált HIV fertőzött Lesothoban nyugat-afrikai állampolgár volt, s nem helybéli. A HIV/AIDS terjedése nemzetbiztonsági kérdés. Nem tesz különbséget társadalomban betöltött szerep, vagyon, vagy életkor alapján. A hadsereget ugyanúgy tizedeli, mint a gazdasági és demográfiai erőt jelentő aktív felnőtt lakosságot. A fő államalkotó tényezőnek számító népesség megrendülése, helyzetének tartós bizonytalansága, várható élettartamának drasztikus lecsökkenése az állam egészének válságát idézheti elő. Tartós és folytonos populáció hiányában az államhatalom elveszíti létalapját, legitimációjának forrását és autoritásának fő alanyait.

Az ország történeleme

 

A „Dél-Afrika Svájcaként” emlegetett ország területét a 19. század elejéig főleg busmanok lakták. A zulu uralkodó hadjáratai után, 1818-tól a lakosság egy kisebb csoportja és a bantu törzsek I. Moshoeshoe vezetésével a baszuto néppé egyesültek: 1824-ben foglalták el az alacsonyabban fekvő síkságot, majd fokozatosan kiterjesztették uralmukat a hegyvidékre is, és a hatalom központjául a könnyen védhető Thaba-Bosiun-t alakították ki. A baszutok elkeseredett harcot vívtak az előrenyomuló búrok ellen: az 1858-as és 1865-ös háborúk azonban tovább gyengítették a baszutok helyzetét, elveszítették az Orange Szabad Állam nyugati alföldjeit. Mindez arra késztette Moshoeshoe-t - annak reményben, hogy segítséget kap Nagy-Britanniától a búrok ellen -, hogy brit védnökséget kérjen Fokvárosban, 1868-ban. Ennek eredményeként az ország Baszutóföld néven brit protektorátus lett és 1871 és 1884 között Fokföldhöz tartozott: Csak ezután vált különálló brit protektorátussá. A brit kormány 1958-ban adott alkotmányt az országnak, az első parlamenti választásokat 1960-ban tartották. 1965-ben belső önkormányzatot és új alkotmányt kapott az ország, majd 1966. október 4-én Lesotho Királyság néven önállóvá, és a Brit Nemzetközösség független alkotmányos monarchiájává vált. Azóta ez a nap a legfontosabb nemzeti ünnepe az országnak. Az erőviszonyok és egyben az akkori apartheid irányítású Pretoria érdekei úgy kívánták, hogy az 1965-ös, függetlenség előtti lesothói választásokat az akkor még dél-afrikai támogatottságú konzervatív beállítottságú Baszuto Nemzeti Párt nyerje, élén Leabua Jonathannal, aki egyben az államalapító dédunokája volt. Az alakuló királyság trónjára Bereng Seeiso lépett II. Moshoeshoe néven. A függetlenné vált államok körében fenyegetetté vált dél-afrikai apartheid-rezsim a kezdeti és sikertelen kooperatív dialógus politikáját és a „rand-diplomáciát” az 1970-es években a „totális stratégia” koncepciójával váltotta fel. A stratégia értelmében a Dél-Afrikai Köztársaság kormánya jogot formált saját maga számára arra, hogy az Egyenlítőtől délre bármely afrikai államban titkos vagy nyílt katonai beavatkozást hajtson végre az érintett országok tiltakozása ellenére. Az 1970-es évek közepétől azonban Lesotho célja már a dél-afrikai rezsimtől való leválás, illetve a dél-afrikai befolyási törekvéseknek való ellenállás volt. Az ellenállást szolgálta az apartheid-ellenes mozgalmak direkt és indirekt támogatása az ANC vezetők bújtatásával és családjaik támogatásával: Bár ennek eredményessége változó volt, mert időnként az ANC vezető munkatársait a dél-afrikai kommandós egységek Lesotho területén likvidálták. Ezzel párhuzamosan Lesotho is jelentős belső hatalmi koncentrációt hajtott végre, hiszen Jonathan miniszterelnök az 1970. évi első szabad választásokon elszenvedett vereségre reagálva vértelen puccsal magához ragadta a hatalmat, és hozzáfogott diktatúrája kiépítéséhez. Pretoria a Jonathan-diktatúrával szemben álló BCP katonai szárnyának, a Lesotho Felszabadítási Hadseregnek (LLA) a támogatásába kezdett. Az egyre feszültebbé váló bel-és külpolitikai helyzetet Lesothóban tovább rontották 1986-ban a határlezárások és gazdasági szankciók, ami a Jonathan-rezsim pozícióinak teljes meggyengüléséhez és az LLA katonai puccsához vezetett. A kormányzati funkciókat betöltő Katonai Tanács élére a puccsot végrehajtó Lesothói Paramilitáris Erőket vezető Lekhanya tábornok került, aki hatalomra kerülése után azonnal minden politikai tevékenységet betiltott az országban. Az 1980-as évek második felétől a lesothói katonai rezsimre jelentős belső és külső nyomás nehezedett a demokratikus átalakulás érdekében. A lesothói vezetés már rugalmasnak mutatkozott, Lekhanya ígéretet tett arra, hogy 1992-ig visszaállítja a rendet és a civil kormányzatot. Ugyanakkor további hatalmi koncentrációba kezdett. II. Moshoeshoe száműzte, és helyére az uralkodó fiát, Letsie-t ültette, ami a Katonai Tanácson belül is válsághoz vezetett. Lekhanya végül 1991-ben távozott és a helyét átvevő Ramaema a hatalmat az 1993-ban demokratikusan megválasztott BCP kezébe adta, amelynek miniszterelnöke Ntsu Mokhehle lett. Az új lesothói kormány egy több mint húszévnyi diktatúrában meggyengült és bizonytalanná vált országot örökölt, amelyben a katonaság nagyfokú autonómiára tett szert, bár ez a hadsereg korántsem volt egységes. Mokhehle kormányának nem voltak megfelelő válaszai ezekre a kihívásokra, és a hadsereg szerepének kezelésére, és Letsie ezért menesztette a kormányt, ami heves tiltakozást váltott ki az országban és nemzetközi szinten is. Mindezek hatására Letsie lemondásával Moshoeshoe hatalmát is visszaállította. Lesothóban nem tartott sokáig a nyugalom. A kormányzó pártot belső konfliktusai felbomlasztották, Mokhehle pedig az újonnan létrehozott Lesotho Kongresszus a Demokráciáért (LCD) nevű pártja kezébe adta a végrehajtó hatalmat, de ez a kormány így nem kaphatott elismerést. Az 1998-as választásokat azonban mégis az LCD nyerte, amit az ellenzék határozottan visszautasított. Ezt követően az ellenzéki tüntetések erőszakhullámba csaptak át és 1998 őszén a hadsereg zendülésére reagálva a lesothói kormány már dél-afrikai-különítmények bevetését kérte a várható katonai puccs elkerülése és a válság megszűntetése érdekében. A zendülést leverő dél-afrikai és botswanai csapatok 1999 májusáig rendfenntartóként Lesothoban maradtak. Az ezt követő belpolitikai rendezést sokáig a választási rendszer reformja miatti patthelyzet és vádaskodás állapota jellemezte leginkább, de legalább a zavargások megszűntek. A lesothói demokratikus fordulat keretében a 2002-es lesothoi választásokat már az új rendszer alapján tartották, amelyen ismét az LCD szerezte meg a helyek többségét, de már az ellenzéki pártok is nagyarányban képviseltethették magukat. A miniszterelnöki pozíciót a már 1998-ban kinevezett Bethuel Pakalitha Mosisili kapta meg, ismét újabb 5 éves periódusra a 2007.évi választások után, aki az ország miniszterelnöke és egyben honvédelemi és nemzetbiztonsági minisztere is.

A királyság államszervezete

 

Lesotho királyság, hagyományosan matriarchátus, mely ma már demokratikus és alkotmányos keretek között működik, önálló parlamenttel, női házelnökkel, független kormánnyal, és Afrikában szokatlanul sok női miniszterrel. Az ország feje és vezetője III. Letsie király, aki 1996. február 7. óta ül trónján. Az uralkodói cím örökletes, de a király – az 1993-ban elfogadott alkotmány értelmében – nem rendelkezik tényleges politikai hatalommal, jogosítványai korlátozottak: a “nemzeti egység élő szimbóluma”, és csak funkcionális, protokolláris szerepkört tölt be. Az általános választásokon legtöbb szavazatot szerző párt jelöltje válik automatikusan miniszterelnökké. A jelenlegi miniszterelnök Bethuel Pakalitha Mosisili, aki 1998. május 29. óta folyamatosan kormányfője a királyságnak. Az országot közigazgatásilag 10 körzet alkotja: Berea, Butha-Buthe, Leribe, Mafeteng, Maseru, Mohales Hoek, Mokhotlong, Qacha's Nek, Quthing és Thaba-Tseka.

Az alkotmányos monarchia alapja

Az ország alkotmányát 1993. április 2-án fogadták el. Lesotho alkotmányos örökletes monarchia, parlamentje kétkamarás. A választójog minden 18. élet évét betöltött lesothoi állampolgár számára biztosított. Az alkotmány tiszteletben tartja az emberi jogokat, a sajtó-, a vallás-, és gyülekezésszabadságot. Az ország jogrendszerének alapja az angol magánjog és a római-holland jogrendszer. A törvényalkotás bírósági felülvizsgálata a Legfelsőbb Bíróságon és a Feljebbviteli Bíróságon történik, fenntartásokkal elfogadják a Hágai Nemzetközi Bíróság törvénykezéseit.

Nemzeti választások és az ország parlamentje

Az alkotmány elfogadása óta Lesothoban 4 választás volt. 1993-ban a Basotho Congress Party (BCP) nyerte a választásokat, 1998. május 23-án a Lesotho Congress for Democracy (LCD), 2002. május 26-án ismét a Basotho Congress Party (BCP), és ugyanígy a 2007. február 17-n tartott választásokkor. A kétkamarás parlament felsőházában, a Szenátusában (33 fő – 22 fő tag és 11 fő a vezető párt által kijelölve) foglalnak helyet örökletes alapon a klánok, vagy törzsek vezetői, kiegészülve néhány választott államférfival. Az országgyűlésben 120 szék van, ebből 80 szavazás által, 40 pedig a szavazati arányok által kerül elosztásra; a tagokat szavazással választják 5 éves időszakokra. Hagyományosan az államvezetés és a munkás- (bányász) rétegek közötti kapcsolatot a törzsi vezetők szolgáltatták. Az elv az uralkodó legitimitásának biztosítása volt saját legitim pozícióikon keresztül, amelyet a lakossággal fenntartott jó kapcsolatok és konszenzus teremtett meg számukra. A konszenzus jelentette gyakorlatilag a politikai hatalom elleni lázadás legfőbb gátját. A legutóbbi választás 2007. február 17-én volt és a következő 2012-ben lesz. A választás alapján a székek száma pártonként: LCD 61, NIP 21, ABC 17, LWP 10, ACP 4, BNP 3, egyéb 4.

Nemzeti ünnepek

 

Mivel Lesotho domináns vallása a kereszténység, a legtöbb ünnep ehhez a valláshoz kapcsolódik, még pedig a két fő ünnephez, Karácsonyhoz és Húsvéthoz. Ezeken kívül Szűz Mária mennybemenetele is fontos ünnepnap. Természetesen állami ünnepek is vannak, melyek közül a legfontosabbak az egykori király - Moshoeshoe - emléknapja (március 11.), a Király születésnapja (július 17.) és természetesen a Nemzeti Függetlenség Napja (október 4.).

 

Térkép

 
terkep
 




Királyok

 
1965-1970.
II. Moshoeshoe
1970
Leabua Jonathan
1970
Mamoható királynő
1970-1990.
II. Moshoeshoe
1990
Mamoható királynő
1990-1995.
III. Letsie
1995-1996.
II. Moshoeshoe
1996
Mamohato királynő
1996-
III. Letsie

Bővebben